1959 decemberében a párizsi Place Pigalle egy minden évben megtartott karneválján a nagy, színes forgatagban pillantotta meg először Christen Strömholm svéd fotós a transznemű nőkből álló közösséget, amely aztán éveken keresztül magába szippantotta, és amelyet fényképein keresztül dokumentált is.
Kilenc évig maradt ott Párizsban és a történetét a Les amies de Place Blanche című monográfiájában mesélte el, ami mára gyűjtői elemmé vált.
Az 50-es évek végén Charles de Gaulle minden szexualitással kapcsolatos dolgot erkölcstelennek nevezett, így a fiatal transznemű nőket gyakran bántalmazták, kitaszították, a családjuk kitagadta őket. Ezek a transznemű nők és a transzvesztiták szerte Európából és Afrikából a Place Blanche-ra költöztek, ahol egy olyan közösségben élhettek, ami elfogadta őket. Strömholm ekkoriban élt velük, és azokat a pillanataikat örökítette meg, amelyekben abszolút szabadnak érezték magukat.
Mivel a transznemű nőknek nem szívesen adtak munkát, ezért sokan közülük prostituáltként élték napról napra az életüket, vagy kabaré táncosként keresték meg az élelemre és lakhatásra valót. Sokan nemi visszaállító műtétre gyűjtöttek, ami elképesztően drága volt. A korrupt rendőröknek szexuális szolgáltatásokkal kellett fizetniük hallgatásukért. Sokszor az öngyilkosság volt az egyetlen kiút, amelyet választhattak.
Strömholm együtt élt a közösséggel, fotózta őket reggelizés közben, barátaik körében és az otthonukban, hogy megmutassa, hogyan élnek, hogyan szeretnek.
Nézze meg további képeinket a közösségről a galériában!
Bűnöző nők portréi a 20. század elejéről
